A hétvégi rendezvényen - amelyet Tőzsér József, a kiadó igazgatója nyitott meg - Gálfalvi György, a Látó nyugalomba vonult főszerkesztője, Markó Béla egykori kollégája megállapította: a kötet végén található névjegyzék szerint maga is jóval több mint száz alkalommal szerepel Markó Béla lehallgatási jegyzőkönyveiben.
Kifejtette: ez a könyv olyan, mint egy kollektív emlékirat, amelyet több mellékszereplő mond a mikrofonba, modern rádiójáték, krónika arról, hogy mi történt a világgal 1986 és 1989 között. De tekinthető a felszínen szürkének tűnő hétköznapok ellentmondóan mozgalmas tényregényének is - tette hozzá. Kovács András Ferenc, a Látó főszerkesztője úgy fogalmazott: a hatalom minden igyekezete ellenére a szellem mégsem volt lehallgatható.
Markó Béla szerint a könyv célja nem a leleplezés, hanem annak bemutatása volt, hogy a kommunista hatalom miként próbálta sziszifuszi módon ellenőrzése alatt tartani az embereket. "Írói szemszögből nem szomorúságot érzek, inkább megdöbbenést, szégyent, mert belelestek az életünkbe. Mennyire naivak voltunk! Tudtuk, hogy lehallgatnak, de nem hittük volna, hogy ennyi energiát fordít erre a rendszer. Hiszen mi csak értelmiségiek voltunk, akik tették a dolgukat" - mondta Markó.
A diktatúrában az állampolgárnak nincs esélye arra, hogy az őt figyelő intézményt ellenőrizze, a demokráciában viszont elvben ez lehetséges - mondta a politikus, hozzáfűzve: "A mi dolgunk az, hogy valóban lehetséges legyen". "Ha mindez megtörténhetett velünk 1989 előtt, megtörténhet máskor is" - fogalmazott Markó Béla.
 Kötetbe szerkesztette Markó Béla az őt érintő titkos lehallgatási jegyzőkönyveket, amelyek a Ceausescu-diktatúra utolsó éveiben készültek. |
